Lassányi GáborHa a szexualitással kapcsolatos kérdésekre kerül sor, az emberek gyakran úgy vitatkoznak a témáról, mint a mesebeli öregek az elefánt kinézetéről egy régi mesében.
Azt mesélik, hogy az régi Indiában volt egy falu, ahol mindenki vak volt. Egy napon egy ember érkezett elefántháton a településre.
A falubeliek közül hat öreg, akik épp otthon voltak, megkérték az utazót, engedje meg nekik, hogy megérintsék a nagy állatot. Nem tudták ugyanis, hogyan néz ki egy elefánt és szerették volna majd elmesélni azt a többieknek. Az utazó beleegyezett, és a hat öreget az elefánt különböző testrészeihez vezette.
Az első, aki az állat oldalánál állt, ezt mondta: Az elefánt olyan, mint egy nagy fal.
Nem úgy van – vágott közbe a második, aki az elefánt agyarát fogta –, az elefánt kerek, sima és hegyes.
A harmadik, aki az elefánt fülét fogta, tiltakozott: Az elefánt egyáltalán nem ilyen! Olyan, mint egy hatalmas levél.
Nem értek egyet veletek – mondta a negyedik, aki az ormányát fogta. – Az elefánt olyan, mint egy cső.
Az ötödik nem értette, hogy miért mondják ezt. Ő az állat egyik lábát fogta: Az elefánt kerek és vastag, mint egy fatörzs.
A hatodiknak megengedte az utazó, hogy felüljön az elefánt hátára. Ő így szólt: Egyik megállapítás sem jó! Az elefánt olyan, mint egy nagy mozgó hegy.
Hatalmas vita kerekedett ebből, az öregek hajba kaptak, és még máig is azon vitáznak, hogy milyen állat az elefánt, ha azóta meg nem haltak.
Hogy micsoda a szex és hol vannak a határai, arra már rengeteg definíciós kísérlet született. A szex az állatvilágban alapvetően reprodukciós célú tevékenység. Ugyanakkor kutatásokból tudjuk azt is, hogy számos állatfaj, különösen a főemlősök, sokféle okból – köztük szociális, rekreációs célból is – szexelnek, gyakran olyan partnerrel is, akikkel kizárt a reprodukció (homoszexualitás, reprodukcióra bármilyen okból nem képes egyedek).
Ha ez egyes állatfajokra igaz, a helyzet még bonyolultabb az embernél, ahol egy ösztönszintű tevékenység itatódik át rengeteg egyéb, pszichés és szociális tartalommal. A szex tehát olyan tevékenység, amelynek célja a saját magunk és/vagy partnerünk számára elsősorban testi örömöt generáljunk, és nehéz a pontos határait meghatározni.
Konszenzuális helyzetekben a szex fő motorja a szexuális késztetés, vágy, amely lehet spontán és kétoldalú, de felébredhet a partner vágyának hatására is (reszponzív vágy).
A szexuális vágyad saját egyedi mintázatod, amely életed során sokat és sokszor változhat. Ebben szinte minden jó, normális, ami számodra izgalmat okoz és nem más kárára történik.
A szex nem csak a fizikai szintre korlátozódó tevékenység. A klasszikus, intim érintéseken, szexuális aktusokon, érintkezéseken túl magába foglalhatja a szexuális kommunikáció számos formáját, mint pl. a beszédet, az írást vagy a másik fizikai érintés nélküli ingerlését is.
Mi a normális?
Egy történet szerint egy székely öregúr életében először jut el az állatkertbe. Ahogy odaér a zsiráfkifutóhoz, elkerekedett szemmel nézi a magas állatot. Megnézi felül, megnézi alul, körbejárja, amennyire lehet, majd megszólal: Ilyen állat pedig nincs!
A többségi társadalomban sokszor és sokan ugyanígy tekintenek azokra az emberekre, akik a tömegmédiában sugallt képtől valamilyen módon eltérő szexuális vágyakkal bírnak. Sőt az emberek sokszor magukat bélyegzik perverznek vágyaik miatt. Az örömteli szex egyik legnagyobb kerékkötője a szégyenérzet, a valódi vágyaktól, belső fantáziáktól való félelem. Az a tudat, hogy túl sok vagyok, vagy az, hogy amikről fantáziálok: perverz, nem normális.
A perverzió a hagyományos normáktól való eltérést, elhajlást jelent. A szót korábban elsősorban teológiai értelemben használták és csak a legújabb korban kapott szexuális színezetet. Ez a kifejezés azonban idejétmúlt és megbélyegző; a modern pszichológia inkább parafíliákról, szexuális fétisekről beszél.
A szakirodalom több száz fajta gyakoribb vagy ritkább vágyat, fétist ír le, amelynek csak töredéke sorolható abba a csoportba, amelyek megélése veszélyes lenne az egyénre vagy a társadalomra.
Ezeken belül is nagyon változatos, hogy a különböző hivatalos egészségügyi kézikönyvek mit sorolnak a „gyógyítandó” parafíliák közé. Nagyon sokáig a homoszexualitást is ilyennek tartották; az Amerikai Pszichiáterek Szövetsége 1973-ban törölte azt a minősített, gyógyítandó parafíliák listájáról.
Bizton állíthatom, hogy nem lehet olyan vágyad, amelyre más ne vágyott volna már. Teljesen normális vagy akkor is, ha bizonyos helyzetek, személyek, tárgyak, anyagok, illatok, helyszínek megjelennek a fantáziáidban és erős vágyat ébresztenek benned! A szexualitás egy nagyon gazadag játszótér, tele elképesztő mennyiségű játékkal.
A szexualitás határai
A fentiek alapján joggal tehetjük fel a kérdést, hogy mégis hol van a szexualitás egészséges határa és hol kezdődik az, amit már gyógyítani, korlátozni kell társadalmilag?
Véleményem szerint minden olyan tevékenység, amit felnőtt, döntésképes, beszámítható állapotban lévő emberek tesznek magukkal és egymással örömszerzés céljából, úgy, hogy más szabadságát, önrendelkezését nem sértik, nem okoznak maradandó fizikai, vagy lelki sérülést maguknak vagy egymásnak, az teljes mértékben elfogadható.
Pontosan mit jelent ez? Szexben csak felnőtt emberek tudnak saját döntésükből, szabad akaratukból részt venni, ezért veszélyes parafilia a szexuális erőszak, a pedofília vagy állatok bevonása szexbe. Fontos a beszámítható állapot, azaz hogy a résztvevők valóban átlássák döntéseik súlyát. És fontos a valódi döntésképesség is, azaz hogy egyik résztvevő se kiszolgáltatottságból vegyen részt a dologban – ellenkező esetben az szintén a szexuális erőszak, a kényszerítés egy formájává válhat.
Hogyan sértheti az egyén szexualitása mások jogait? Például úgy, hogy olyan személyeket vonunk be a szexuális tevékenységünkbe, akiknek eszük ágában sincs abban részt venni. Az exhibicionizmus az egyik igen gyakori fétis, amely bizonyos keretek között (pl. zárt klubok, rendezvények) nagyszerűen megélhető, de például meztelenül mutogatni magunkat, szexuális tevékenységünket mások – különösen kiskorúak – számára, már súlyosan romboló, adott esetben törvénysértő dolog.
Az utolsó szempont talán a legvitatottabb – inkább etikai – kérdés, arra vonatkozik, hogy egy felnőtt, döntésképes ember adhat-e arra szabad akaratából felhatalmazást a másiknak, hogy az számára maradandó károsodást okozzon szexuális játékok keretei között. Bár a jog a BDSM ( kötözés, fegyelmezés; dominancia, szubmisszivitás; szadizmus, mazochizmus ) ezen irányzataival csak nagyon ritkán találkozik, én azon az állásponton vagyok, hogy a súlyos önkárosítás vagy mások maradandó bántalmazása már nem része társadalmilag tolerálható szexualitásnak.
Bár első látásra nehéz az ilyen típusú fantáziákkal teljes és boldog életet élni, de ha ilyen vágyakat érez valaki magában, jó szakember segítségével megtanulhatja becsatornázni és minden szempontból vallatható keretek közé terelni ezeket az érzéseit.